******
At some point on the endless scale of time,
somewhere in the frozen emptiness,
next to a ball of fire,
on a spinning sphere of rock,
some creatures with their three pounds
of jelly-like substance in their skulls
try to make sense of this incomprehensible
'nonsense'.
And by the time the freeze of the Universe extinguishes
the fireball - in an instant, compared to infinity -,
the creatures disappear from the planet
as if they never existed.
Or?
Pápa, 2015
__________________________________________________________
Rohanás
(Az Amerikai Magyar Baráti Közösség ITT-OTT cimű folyóiratában meghirdetett irodalmi pályázat egyik nyertese)
Rohanás, nyüzsgő forgatag,
fényözön, villogó reklámok,
gépek, emberek, gépemberek,
haza vajon hogyan találok?
Mindenre elszánt, s közömbös arcok,
lezajlott, s le nem zajlott harcok,
fejemben kereng millió űrladik,
a huszadik század, s a ki tudja hányadik.
Fogytán az erőm, undor fog el,
Neander-völgybe vágyom...
Az ikszedik utca sarkán mindezt
ükapáim szemére hányom.
Egy karcolás még a tó jegén,
mindössze ennyi az enyém,
s enyém az egész világ,
mit a képzelet foga rág.
New Brunswick, 1974
___________________________________________________________________
Lehetnék
Lehetnék nyáját terelő gulyás
botra dőlve tunyán elmerengve
vagy egyszerű földműves
eke szarvát dűtögetve
rőzsegyűjtő apóka lehetnék
netán kovács vagy kertész
hegyeket-völgyeket kerülő erdész
még falusi tanitó is lehetnék
madárdalra kelnék
kertek alatt járnék
szamócát csokorba kötve
kalapomhoz tűznék
hajnalhasadtával
naplenyugvásával
tehénkolomp hangja mellett
jókedvre derülnék.
Ventura, 1989
____________________________________________________________
Karácsonyi műsorszám
(A Basel-i magyar iskola felkérésére. Előadták az alsó tagozatos tanulók.)
A verset mondó gyerekek egyenként a csoport elé lépnek. A versek közti dalokat együtt éneklik a csoporttal.
(első szavaló)
Az éj lassan leszáll a téli tájra,
Telihold csillog a megfagyott havon,
A meleg szobából Jézuskára várva,
Kitekintünk a zúzmarás ablakon.
A távolban halványan feldereng az ég,
Ott, hol az üveghegy tündére lakik,
Kiről a zúgó fenyves is sok szépet mesél,
S kiről minden gyermek oly sokat álmodik.
Csilingelő szánját éppen most pakolja,
Hogy ajándékát a karácsonyfa alá hozza.
Hogy eljöjjön hegyen-völgyön át sietve,
Szeretetet önteni a piciny szivekbe.
Szellőparipák repitik fenn a légben,
Angyalok seregének kiséretében,
Kik ugyancsak hoznak megannyi szépet,
S ajkukról száll a mennyei ének.
(A csoport dalt énekel. Pl. Mennyből az angyal)
(második szavaló)
A szánkó már itt siklik ablakunk alatt,
Sok-sok ajándéktól roskadozva,
Van rajta játék meg izes falat,
Bár virgács is került az egyik dobozba.
Jancsika, Jenőke, Piroska, Emőke,
Nekik jutott ám sok mesés dolog,
Majd súgja a tündér: több is lesz jövőre,
És meglepetés lesz, mit a jobbaknak hozok.
Hát a kis Pistike miért szomorkodik,
Úgy látszik, a virgácsot ő kapta,
De pityeregve máris fogadkozik,
Azt teszi ezentúl, mit mond az édesanyja.
Igy aztán végül ő is kap sok szépet,
A sirást az arcán felváltja öröm,
Ajkáról már száll vidáman az ének,
Amint szökellve átperdül a táncoló körön.
(A csoport ismét dalt énekel)
(harmadik szavaló)
Lássátok hát az égi csodát,
Mi csupa fény, csupa ragyogás,
Halljátok az angyalok dalát,
Mely a legszebb mennybéli varázs.
Örüljetek! Sziveteket kerülje bú!
A szeretet, a boldogság ünnepe ez.
Orcátokon legyen mosoly és derű,
Mert az mindenkinek örömet szerez.
Nézzétek a fát, s a jászolt alatta,
Melyben az újszülött kis Jézus fekszik,
Ki e szép ünnepet minékünk adta,
Kinek közelétől szivünk felmelegszik.
Álljunk hát köréje sugárzó arccal,
Kéz a kézben járjunk vidám táncot.
Kiáltsuk fennhangon, s énekeljük dalban,
Köszöntünk téged csodás karácsony.
(A csoport énekel. Pl. Kis karácsony, nagy karácsony.)
Basel, 1983
_________________________________________________________
Dakota lány
Lemenőben volt már a nap Golétán,
Kalifornia aranyában csillogott a tenger,
Sziklán ültem, lábamat nyalta egy hullám,
Az ilyen gyönyörtől lebénul az ember.
S ekkor jött ő, a Dakota indián lány,
Úszott felém a hullámzó habokban,
Szikrázott a fény hosszú, fekete haján,
Egy... sellő... talán, magamban igy dadogtam.
Helló, mondta ő, s a sziklára mellém kiült,
Tindra vagyok, a természet szülötte,
Igy járok mindig, meztelenül,
Bőrömet barnára a nap sütötte.
Aztán kérdezett tőlem egyet és mást,
Majd átkarolt, megcsókolt kacagva.
Európai, mondta, akarsz egy Dakota lányt?
Fogadj el, ne maradj magadra.
Szép volt az az éj a csillagok alatt,
Az óceán partján, Goléta mellett,
De mire felébresztett a hűs pirkadat,
Magamra maradtam, ott, Goléta mellett.
Santa Barbara, 1986
_____________________________________________________________
Ruth
New York és Princeton közt a buszon rám mosolyogtál,
Amint a sztráda helyett épp téged néztelek,
Én Londonból jövök, s te ki vagy, szóltál,
Ezért hát jobban szemügyre vettelek.
Tekintetedben volt sok csalfa báj,
Hanghordozásodban elegancia,
Rögtön azt gondoltam, ó, de kár,
Hogy én meg nem vagyok skót, vagy francia.
Még törtem az angolt, akcentusom is volt kemény,
Hetvenötöt irtunk, nyár volt, július,
Szivem megdobogott, elöntött a remény,
Az én életemben nem lesz több Kőfalvi Ilus.
Te az egyetemre diáknak mentél,
Én átmenetileg taxisofőr voltam,
Mondtad, szivesen barátnőm lennél,
Én propoziciódat rögtön elfogadtam.
De jött az ősz, hulltak a levelek,
S te beleszerettél egy professzorodba,
Mondtad, még boldog is lehetek,
Hogy egyáltalán belekóstolhattam a civilizmusba.
New York, 1975
___________________________________________________
Pech
Fejemben androméda köd
A tejúton ballagok
Amott a szép vénusz jön
Szivében abszolút-nulla fok
Az egyik galaxisból lófej nyerit felém
S egy kóbor üstökös leveri balvesém.
Sajókaza, 1963
_____________________________________________________
Sóhaj
Dolgozom, tehát vagyok
Csillagom halványan ragyog
Elmennék innen, ha lehetne
Nyugatra, délre, vagy keletre
Elhagynám ezt az átkos rendszert
Mindörökre.
Elmennék napfényes Itáliába
Ott beülnék egy kis pizzériába
A pizzához finom Chiantit innék
A borból még a pápának is vinnék
Ha itthon mindezt elmondanám
El se hinnék.
Vagy elmennék a ködös Albionba
Esetleg a francia Lionba
Netán tengeren túlra mennék
Ahol jenki polgár lennék
Módos dollárpapaként a kenyérre
Vajat vastagon kennék.
Faképnél hagynám az üzemi párttitkárt
Ki nekem nyeglén fegyelmiket firkált
A fakabátot, ki a presszóban igazol
Szórakozásból, s mert ő a hatalom
Hát bizony, ha tehetném
Venném a kalapom.
De elmenni innen nem lehet
Szögesdrót a kerités, mily rettenet
Be vagyok zárva, mint madár kalitkába
Szabadságért sóvárgok mindhiába
S mert mást nem tehetek
Fejest ugrok egy délibábba.
Gyöngyös, 1972
____________________________________________________
Élet
Aludni, ébredni, inni, enni,
Naponta többször vécére menni,
Levegőt szivni akarva akaratlan,
Még jó, hogy nem vagy halhatatlan.
Időnként köhögsz, máskor a fogad fáj,
Esetleg defektes benned a vese, a máj,
Van úgy, hogy szédülsz, vagy eltörik a lábad,
S ha megfúj a szél, felszökik a lázad.
Jobb lenne talán szervetlennek lenni,
Piac helyett töltőállomásra menni,
Felvenni szintetikusból a heti adagot,
Hogy ne kelljen többé rágni a tökmagot.
Hiábavaló álom, a teremtés adott,
A Teremtő hús-vér embert alkotott.
Ha tetszik, ha nem, ezt ki kell birni.
S különben is, legalább van miről irni.
Austin, 2010
____________________________________________
>>>>> Halottál már a korvagokról? <<<<<
//chroms.gportal.hu/gindex.php?pg=81031
______________________
Today, I had an interesting encounter.
I was walking in the castle garden and I saw a black bird, a crow, walking toward me
on the narrow pathway. I expected it to take off and fly away when I got closer... but
no, it did not fly. It just kept coming. I stopped to see if it would walk by me. It did.
At that point I began to realize that something was unnatural about that crow. I noticed
that it walked very tired and from time to time it kind of fell over, needing to stretch out
its wing to regain balance. While passing me, it stopped a couple of times and looked at
me hesitantly. After it passed me, it cawed once rather feebly.
I kept watching as it slowly distanced away. I saw that it looked up several times.
I began to understand what was happening. It was dying. It was too old and exhausted.
Looking up, I think it remembered good old times when it could fly. I think it wished it
could take off at least one more time.
There were three youngsters sitting on a bench about fifty yards away.
The bird managed to limp all the way and then stopped a couple of yards from that bench.
In the meantime I turned around and slowly followed the bird.
The two young girls and the boy were amazed to see the bird join them. But by then it
had hardly any strength left. One of its wings was half way open as it rested on its side in
the grass.
One of the girls looked at me when I got to their bench.
"It's old", I said.
"Is it dying?" the girl asked.
"Probably", I said, and then I walked away.
Poor bird, I thought on my way home, in its last desperate attempt it approached humans
- whom it would normally be afraid of - hoping that help could be found.
Pápa, June 18, 2015
__________________________________
Black Jack: A Day in the Afterlife is now available as an audio book from Audible, Amazon and iTunes:
http://www.audible.com/pd/Sci-Fi-Fantasy/Black-Jack-Audiobook/B01GEZZWRU/ref=a_search_c4_1_1_srTtl?qid=1464803966&sr=1-1
(Performed by Multiple AUDIE-Award Winning Narrator Scott Brick.)
As an e-book from Amazon in 12 countries:
https://www.amazon.com/-/e/B00BNTM5XM
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
